A BŐRÁPOLÁSI TANÁCSADÁS JELENLEG SZÜNETEL!
A BŐRÁPOLÁSI TANÁCSADÁS JELENLEG SZÜNETEL!
Másfél éve döntöttem úgy, hogy végre jelentkezem a kozmetikus képzésre, de ez a történet sokkal korábbról indul. Miután leérettségiztem egy kósza gondolat erejéig megfordult a fejemben, hogy kozmetikusnak tanuljak, de végül az egyetemet választottam. A diploma megszerzése után rögtön sikerült a szakmámban elhelyezkednem HR-esként, és az évek során szépen alakult a karrierem. Sosem tartottam magam különösebben kreatív személyiségnek, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a klasszikus irodai multi környezet való nekem, ahol megvannak a kialakult keretek, folyamatok és szabályok.
Szerettem emberekkel foglalkozni, csapatban dolgozni és mindig sikerült elérnem a kitűzött szakmai céljaimat, tehát minden okom meg lett volna arra, hogy boldog és elégedett legyek. Bekerültem az álom céghez az álom pozícióba, de valami mégis hiányzott. A motivációm egyre csökkent, és rájöttem, hogy elfogytak a céljaim ebben a szakmában, nincs hova tovább. Nem szeretném életem végéig lapátolni a pénzt egy multinak, ahol porszem vagyok a gépezetben.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi tenne boldoggá és akkor újra beugrott, kozmetikus szeretnék lenni. Miért? Valami teljesen mást szerettem volna, mint amit eddig csináltam. Olyat, ami az agyamnak egy új területét mozgatja meg, amit a két kezemmel csinálhatok, aminek rögtön látom az eredményét. A bőrápolás mindig is érdekelt és éreztem, hogy ez lesz az én utam. Két hét múlva be is iratkoztam a suliba és elindítottam a Bloomroom insta oldalát, majd a blogot is.
A képzés novemberben indult és hamar beláttam, hogy a teljes munkaidős állásom mellett ez nem fog működni, keresnem kell valami rugalmasabbat. Hoztam egy kockázatos döntést, ami sok kompromisszummal is járt, és végül felmondtam a munkahelyemen, egyéni vállalkozó lettem. Innentől a 40 óra helyett „csak” 35 órát dolgoztam egy héten, pénteken és szombaton pedig iskolában voltam. Nem volt többé péntek esti kimozdulás, hosszú hétvégék, a vasárnapok pedig egy idő után a tanulásról szóltak. A szociális életem nagyjából megszűnt, nagyon hálás vagyok a barátaimnak, akik támogattak és végtelenül türelmesek voltak velem. Minden tiszteletem annak, aki ezt gyerekek mellett csinálja végig, ahhoz képest én könnyű helyzetben voltam. Számomra talán az volt a legfárasztóbb, hogy fejben folyamatosan váltanom kellett a munka és a tanulás között. Amikor dolgoztam sokszor azon kattogtam, hogy délután mit kell majd tanulnom, a suliban pedig még e-mailekre válaszoltam.
A covidról nem szeretnék hosszan beszélni, annyi pozitívum volt számomra benne, hogy nem maradtam ki semmilyen programból, utazásból, buliból… Az elméleti oktatást kiválóan megoldották a tanáraink online, amiért ezúton is hatalmas köszönet és respect nekik. A gyakorlatból viszont három hónap kiesett, ami behozhatatlan veszteség volt. Amikor újra indult az oktatás átcsapott az egész kapkodásba, rohanásba és pánikolásba. Sok feszültség, konfliktusok és hatalmas nyomás mindenkin, nem szeretném szépíteni, a második félév nem volt egy leányálom.
Röviden: nagyon nehéz volt. Sokkal nehezebb, mint amire számítottam, és amit a legtöbben elképzelnek a kozmetikus képzés hallatán. Biológia, kémia, anyagismeret, elektrokozmetika… Olyan tantárgyak, amik alapvetően távol állnak tőlem. A tananyag komplex és részletes, persze vannak benne felesleges és elavult dolgok, de egy erős alapot ad, amire lehet és kell is építkezni. Nálunk folyamatos volt a számonkérés, rengeteg dolgozatot írtunk, amire heti szinten készülni kellett. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy délután 5-kor letettem a munkát, pihentem kb. fél órát, és utána estig tanultam. Nehéz volt, visszaülni az iskolapadba, elővenni a könyveket és újra tanulni 6 év kihagyás után. Heti beosztás szerint tanultam és napokra lebontottam az anyagrészeket. A tételeket felmondtam hangjegyzetbe és vezetés, bevásárlás, edzés közben ezeket hallgattam. Emellett rengeteg önálló kutatómunkát is végeztem egy-egy témában, hogy megértsem az összefüggéseket és naprakész tudásom legyen, mert a könyvekből sok esetben ezt nem tudtam megszerezni. Persze meg lehet csinálni a képzést úgy is, hogy kettessel átcsusszansz a vizsgákon és pont ugyan azt a papírt kapod meg a végén, de nekem nem ez volt a célom. Rengeteg időt, és nem utolsó sorban pénzt fektettem az álmom megvalósításába, ezért a lehető legjobban akartam csinálni.
Összesen hat vizsgánk volt novembertől december végéig, szóbeli, írásbeli és gyakorlati modulzáró a saját tanárainkkal, majd a szakvizsga külső bizottsággal. Nagyon fárasztó volt mentálisan és lelkileg is, szerintem életemben nem izgultam ennyire, a gyakorlati szakvizsga előtt 3 órát aludtam. Összességében mégis úgy gondolom, hogy megérte minden tanulással töltött perc és minden áldozat, mert ebben tényleg magamra találtam.
Rengeteget tanultam magamról is ebben az évben, de szeretnék kiemelni kettőt, amit biztosan elviszek 2021-re. Az egyik az, hogy lehetetlen és nem is kell mindig mindenben a maximumot hoznom. Tudni kell rólam, hogy van egy elég erős teljesítménykényszerem és ez a tulajdonságom nem könnyítette meg az utóbbi évemet. Sokszor volt lelkiismeret furdalásom, mert nem tudtam megfelelően koncentrálni a munkámra, pihenés közben pedig azon agyaltam, hogy inkább tanulnom kéne. Ezzel még sok dolgom lesz, de rajta vagyok és igyekszem tudatosan figyelni magamat. A másik tanulság pedig az volt, hogy a motiváció édes kevés a célok eléréséhez. Az sosem lesz állandó, jön és megy egyik napról a másikra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan pillanat, amikor a pokolba kívántam az egészet. Akaraterőre, önfegyelemre és kitartásra van szükség, tiszta szívből kell vágyni rá, és akkor nincs olyan akadály, amit ne lehetne átugrani.
Papíron már kozmetikus vagyok, de az igazi tanulás csak most kezdődik számomra. Januártól elindítom az online tanácsadást, és ha minden jól megy februártól személyesen is találkozhatunk. 😉 Emellett folytatom a HR-es munkámat is kevesebb óraszámban, és meglátjuk mit hoz a jövő. Ami biztos, hogy a tudásomat folyamatosan bővíteni fogom, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassam számotokra. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem és végig követtétek ezt az időszakot, rengeteget jelentett a sok pozitív visszajelzés, kedves üzenet. Még fel sem fogtam, hogy vége, de igazából még csak most kezdődik. Nagyon izgatott vagyok és alig várom, hogy megismerjelek titeket és együtt dolgozhassunk! Januárban jövök a részletekkel, addig is mindenkinek jó pihenést és boldog karácsonyt!:)
xx,
Lara
